Így szoktam meg a korán kelést
- Klaudia Fazekas
- Apr 24, 2019
- 2 min read
Mindig is korán kelő típus voltam, azonban, amikor úgy döntöttem, Mohácsról minden nap bejárok majd Pécsre az egyetemre, nem egészen számoltam vele, hogy ez egy 1,5 órás utat jelent, ha helyijáratoznom is kell.
Így reggelente 5 órakor kelek. Ez az első félévben nagyobb nehézséget jelentett, hiszen nyáron mindig tovább alhattam, de iskolaidőben is legkorábban fél 6-kor keltem, azonban az sem volt rendszeres.
Mindig ugyan akkor kelek.
Ez nagyon fontos ahhoz, hogy az ember hozzászokjon ahhoz, hogy neki most igenis fel kell kelni. Ha mindig ugyan akkor kelsz, és a szundit se nyomod be, egy idő után magadtól fel fogsz ébredni abban az időben.
Mindig ugyan akkor megyek aludni.
Ez pedig mindig az este 10 óra. Mostanában rengeteg gondom van fele, főleg, mivel a munka miatt későn érek haza, és el kell végezni a feladataimat, de igyekszem betartani, hogy minél korábban menjek aludni.
Először nehéz volt mindig korán aludni menni, de a rendszeresség a kulcs, hiszen ha hozzászoksz, akkor még hétvégén is így akarsz majd aludni menni. (Tapasztalat, és igen buligyilkos dolog).
A dolgaimat este pakolom össze.
Este készítek magamnak reggelit és ebédet másnapra, kikészítem a ruhám, valamint a táskám is ekkor pakolom össze. Ezzel rengeteg időt spórolok, amivel tovább alhatok, és több időm van feléledni.
Csak elkészülök, fogom a cuccom, és mehetek is.
Ébredés után egy nagy pohár víz
Este az ember nagyon kiszárad, valamint egészséges is vízzel indítani egy napot. Azonban engem fel is ébreszt, ha rögtön felülök, és iszok egy nagy pohárral.
Nem szabad visszafeküdni... kicsit se!
Ebbe a hibába gyakran esem. Elkészülök, majd látom, hogy még van időm, és ledőlök még egy kicsit. Ezt a szabályt még én se mindig tudom betartani, és általában ilyenkor alszok el, majd futhatok a buszhoz.
Ti hogy szoktátok meg a korán kelést?

Comments